Folyadékhűtőre akkor lehet szükség, amikor nagy hűtési kapacitás kell, vagy nem kevés fogyasztót, végberendezést, beltéri egységet (pl. fan-coilt) akarunk ellátni. Elsősorban nagyobb ipari vagy kereskedelmi épületeknél kerül képbe (pl. áruházak, bevásárló központok, szállodák, irodaházak, gyárak, közintézmények), de kiterjedtebb otthonokban is került már beszerelésre (főleg, ha több lakás hőmérsékletét kell szabályozni). A folyadékhűtő a rendszerben keringtetett hűtőközegen keresztül hőt ad le a környezetének (hűtéshez), vagy hőt von el a környezetéből (fűtéshez), és ezt egy hőcserélő segítségével átadja a szisztéma közvetítő közegének. Úgy is fel lehet fogni, hogy a folyadékhűtő egy nagy klímarendszer, mely több helyiséget is tud hűteni egyszerre.

A folyadékhűtő kifejezetten energiahatékony és környezetbarát, energiabesorolása A osztályú. Szélsőséges hőmérséklet esetén is stabilan üzemel. Általában 2-3-szor nagyobb méretű, mint egy sima, háztartási hűtőgép. A modern folyadékhűtő rengeteg különböző opciót kínál fel, például extra szivattyúk, hővisszanyerés, szállítási lehetőség, gyors újraindítás, hangszigetelés stb. A hűtőkör leegyszerűsítve kompresszorból, kondenzátorból, expanziós szelepből és elpárologtatóból áll. A berendezés a hűtőközeget 6–12 °C-nyi hőmérsékletre hűti.

Kialakítás szerint megkülönböztetünk lég- és vízhűtéses folyadékhűtőt.

A léghűtéses folyadékhűtőnél (hívják még kondenzátor nélküli és osztott távkondenzátorosnak is) a legtöbb alkatrész az épületen belül (jellemzően zajvédett gépházban) található, a kondenzátort pedig az épületen kívül (legtöbbször a tetőn fektetve) helyezik el. A kettőt rézcsőpár köti össze, melyben a hűtőgáz kering (kalorikus összeköttetés). A gépház és a kondenzátor közötti távolság maximum csak kb. 50 méter lehet. Alkalmazási területe általános. Csak hűtő, ill. hőszivattyús funkciója van. A kompresszora lehet lengő-, görgő- vagy csavarkompresszor. A kondenzátor ventilátorai sokkal halkabbak, mint a kompresszor.

A vízhűtéses folyadékhűtőnél a beltéri és a kültéri egység (szárazhűtő vagy hűtőtorony) között a hőt víz vagy víz és glikol elegye viszi. A folyadékot szivattyú mozgatja, és itt már nincs távolsági korlát a két egység közt. Bekötési lehetőségei tágabbak, mint a léghűtésesnek. Általában nagyobb helyeken alkalmazzák, mint kondenzátor nélküli társát. Még a léghűtéses folyadékhűtőnél is jobb az energiahatékonysága. Kondenzátor helyett lemezes hőcserélő segítségével zajlik a hőleadás vagy hőfelvétel. Csak hűtő, valamint hűtő és csak melegítő funkciója van. A kompresszora lehet lengő-, görgő- vagy centrifugális kompresszor. Halkabb, mint a léghűtéses, de a kiegészítő alkatrészek miatt drágább is.

Elhelyezés szempontjából létezik kültéri és beltéri (légcsatornázható) folyadékhűtő. A kültéri rendszerint axiál ventilátorral megy, a beltéri pedig nagyobb nyomást elviselő (pl. centrifugál) ventilátorral.

Működési elv alapján van standard és szabadhűtéses folyadékhűtő. A szabadhűtéses folyadékhűtőt legtöbbször olyan (pl. technológiai) területeken használják, ahol az év minden napjának minden órájában kell hűtés. Ez a rendszer hidegebb időszakokban a hűvös kültéri levegővel hűti a közeget. Ilyenkor a kompresszor kikapcsolható, így nagymértékű energiamegtakarítás érhető el, mivel a teljesítményfelvétel kb. 80-90%-át ez az alkatrész teszi ki.

Kialakítás szempontjából megkülönböztetünk moduláris, kompakt léghűtéses és osztott rendszerű folyadékhűtőt.

A kompakt léghűtéses folyadékhűtő egyedül is el tudja látni a feladatát, más berendezésre nincs szükség, egy egységben van az összes kalorikus, hidraulikus és elektromos alkatrész (kompresszor, kondenzátor, hőcserélő stb.) és az esetleges kiegészítők is. Egyszerű és olcsó a telepítésük, az épületen belül csak a vízköri csöveket kell kialakítani. A folyadékhűtő időjárásálló anyagokból készül, ezért megbízhatóan üzemel a kültéren. Kompakt léghűtéses folyadékhűtő működése esetén az épületen belül nincs zajhatás. Az elektromos részei por és cseppmentesen szigeteltek, és megfelelnek az európai szabványnak (CE).

Az osztott kivitelű folyadékhűtő önmagában nem képes ellátni a hűtést, szükség van további berendezésekre (kondenzátor, szárazhűtő, hűtőtorony stb.). Gyakran használják műemlékvédelem alatt álló épületeknél, amikor kifejezetten lényeges az épület arculatának megóvása, vagy ha a tető statikailag nem alkalmas kompakt folyadékhűtő telepítésére.

Létezik fix fordulatú és inverteres folyadékhűtő. Az inverteres berendezés részleges kapacitással is működhet, ami akár negyedével csökkenti az energiafogyasztást, az üzemeltetési költségeket és a széndioxid-kibocsátást.

A folyadékhűtő tehát optimális választás, ha nagyobb épületek hőmérsékletét kell szabályozni több egységgel.